Menü Bezárás

A felrobbantott istenháza

A Regnum Marianum (Mária Országa) templom útban volt a kommunistáknak, hát felrobbantották. Nem adta magát könnyen. Fél évbe telt, amíg végleg eltüntették. Ahogy a regnumi atyákat is.

Tulajdonképpen Magyarok Nagyasszonya (Magna Domina Hungarorum) volt a katolikus templom hivatalos neve, amelyet a Városliget szélére, a Damjanich utcával szemben építtetett fel a Regnum Marianum Közösség. E közösségről kapta a köztudatban elterjedt nevét is az épület.

Alapkövét 1925-ben tették le, benne egy, a tanácsköztársaság bukását is megemlítő dokumentummal. 1931-re épült fel, kupolájának tetejét a Szent Korona díszítette.

A felszentelésen Serédi Jusztinián hercegprímás beszédében többek között a következőket mondta: ,,A nagy tömegek befogadására alkalmas templom századok múlva is hirdetni fogja, hogy […] ennek a Fővárosnak olyan vezetősége volt, amely nemcsak szóval hirdette, hanem tettekkel is megmutatta, hogy hiszi és vallja azt az elvet, hogy egy ilyen hatalmas város életében és kormányzásában Istent kikapcsolni nem lehet, hanem ellenkezőleg: az egész életnek Istenre kell támaszkodnia.”

A templomot hamar megszerették a hívők, impozáns külsejével rövidesen a Városliget részévé vált. Fantasztikusan aktív hitélet zajlott itt a regnumi atyák segítségével.

1944-ben két bombatalálat is érte a Damjanich utca ligeti végét, de az istenházát nem érte helyrehozhatatlan kár.

Azonban elkezdődött a kommunista rémuralom, és ezzel a Regnum Marianum kálváriája is.

1951 júniusában megjelent egy kis cikkecske Sztálin szobrának felállításáról, és annak környezetrendezéséről. Azonnal rémhírek kaptak szárnyra, hogy a lebontják a templomot. Amikor kiderült, hogy a hír igaz, napokon keresztül sok száz szomorú és elkeseredett ember kereste fel a szent épületet.

1951. július 29-én, vasárnap este 7 órakor volt az utolsó ünnepi mise. A templom zsúfolásig megtelt komor férfiakkal, zokogó asszonyokkal. Megszólalt a Boldogasszony, édes kezdetű ének, majd az evangélium felolvasása után a szószékről ismertették a Fővárosi Tanács határozatát a Dózsa György út 90 méterre szélesítéséről, amelynek útjában áll ez az épület, fellebbezésnek helye nincs. A mise végén elhangzott még utoljára a pápai és a magyar himnusz. A pap kivonult, de a hívek még sokáig maradtak, sokan egész éjszaka, könnyezve Mária-énekeket énekelve.

Augusztus 1-jén az állam hivatalosan átvette az épületet, amelyet azonnal körbekerítettek, hogy zavartalan legyen a bontás.

Hogy maga a bontás mikor kezdődött és mikor ért véget, a különböző visszaemlékezések különbözőképpen mesélik el. Az biztos, hogy elhúzódó volt, a templom hosszan ellenállt. Mindenesetre jól jellemzi a kommunista bontókat, hogy első cselekedetük volt felmászni a kupola tetejére, és csákánnyal szétverni a Szent Koronát. Ezután megkezdődött az épület megsemmisítésére irányuló kísérlet, de nem jártak sikerrel: a vasbeton szerkezet masszívan állt. A kupolát felgyújtották, az meg is roppant, ettől életveszélyessé vált a terület a kétkezi bontásra. Ezért szovjet katonákat rendeltek ki, akik sokszori robbantással semmisítették meg az istenházát. Egy visszaemlékezés szerint: „Minden nap robbantották a templomot és azt hallani nemcsak fizikailag volt szomorú és rossz, hanem főleg lelkileg.”

A törmeléket a hatalmas méretű altemplomba döngölték bele, a templom eltűnt, mintha sosem lett volna.

Immár semmi nem állt útjában annak, hogy 1951. december 16-án felavassák a véreskezű kommunista diktátor, Sztálin talapzattal együtt 18 méter magas szobrát.  Azonban nem sokáig pöffeszkedhetett a tanácsköztársaság bukásáért hálából emelt templom hűlt helyének közelében. A magyar nép elégtételt vett: az 1956-os forradalmárok ledöntötték. ,,Talán addigi életem legörömtelibb pillanata volt, amikor a nagy tömegű, gyűlölt szimbólum nagy robaj közepette lezuhant a földre, és ott hevert. Diadalmasan felmásztunk rá, s mintha mindjárt az egész kommunizmust győztük volna le, örömmámorban úsztunk, és csak ölelgettük egymást” – írta Pongrátz András.

A kommunista rendszer visszavágott. 1969-ben, a tanácsköztársaság kikiáltásának 50. évfordulóján a Regnum Marianum egyik tartófalának maradványát alapul használva felállítottak egy munkásmozgalmi szobrot, a rohamléptű vörös katonát. (Ezt mint önkényuralmi jelképet csak a rendszerváltás után távolították el.)

A regnumi atyák is osztoztak a templom sorsában. Még 1948-ban Csiszér Ferenc atyát titokban beszállították az Andrássy út 60-ba, majd koholt vádak alapján öt évre elítélték kémkedésért. A Regnum Marianum mozgalmat 1951-ben betiltották. A következő évtizedekben koncepciós eljárások (ún. regnumi perek) sora zajlott az illegálisan tovább működő csoport ellen.

1990 után többen is indítványozták a templom újjáépítését. Végül máshol, a zuglói Zoborhegy téren emeltek egy modern stílusú épületet.

Az eredeti helyet ma csak kereszt jelzi, a legtöbb arra járó nem is tudja, hogy minek a helyét.

A Sztálin 70. születésnapja tiszteletére 70-es számmal indított és szándékosan erre az útvonalra tervezett trolibuszjárat még mindig, minden egyes nap a Regnum Marianum templom hajója fölött halad át, jelképesen mutatva, hogy van még tennivalónk a kommunista múlttal kapcsolatban.

Köszönet Kelecsényi Kristófnak, Ágotha Tivadarnak, Hetzmann Róbertnek

Fotó: Fortepan/Ted Grauthoff

Facebook hozzászólások

4656 olvasónk látta