Haász RudolfSajnálom a lengyeleket. Szeretem őket. Cukik. Vannak viszont dolgok, amikre nem jöttek még rá. Lényegében ezt fogom a nyájas olvasónak kibontani a következő cikkben!
Tisztázzuk az elején; a lengyel politika nem jellemtelen. A finnekkel összehasonlítva semmiképp sem az. A finnek szeretik hangoztatni egymás között az ezer éves finn magyar barátságot. Ezzel házaltak nekünk nemrég, amikor bekönyörögték magukat a NATO-ba. Másnap, miután a magyar parlament ratifikálta a csatlakozási szerződésüket, a reggeliző asztalnál még megbeszélték, mekkora haverok a magyarok immár ezer esztendeje, aztán sunyiban jelezték az Európai Bíróságnak, hogy a magyar gyermekvédelmi törvény elleni perhez csatlakoznának az Európai Bizottság oldalán! Igaza van Kövér László házelnök úrnak, ezek után felejtsük el az ezer éves finn-magyar barátságot!
A lengyelek nem ilyenek. Ők most a kedves, egykor példát mutató, demens rokon. Akit a szívünk mélyén még mindig nagyon szeretünk és akinek még vannak tiszta pillanatai. A lengyel politikának két tragédiája van. Az egyik a beteges oroszgyűlölet, a másik pedig, hogy nem ismerik fel Amerika célját; a V4-es együttműködés atomjaira szedését. Ezért látjuk, hogy miközben betegesen gyűlölik az oroszokat, Washingtonhoz mániákusan dörgölőznek. Pedig úgy negyven éve példát mutattak nekünk rendszerváltásból! Megmutatták, hogy nekünk ezt az egészet miképpen is kellett volna csinálni.
Most arra nem jönnek rá, hogy ugyan lehet a külpolitikában Amerikához dörgölőzni, tele lehet pakolni a liberális demokrácia exportjának jegyében a lengyel kikötőket amerikai fegyverekkel, de ennek súlyos ára lesz. Szépen csendben alkalmazkodni kell a liberális demokráciához, a rendszert irányítók akaratához és szét kell rohasztani a V4-et. Lehetséges, hogy a beteges orosz gyűlölet hatalomban fogja tartani a jelenlegi lengyel kormánypártot, de eljöhet az a pillanat, amikor rá kell jönniük, hogy a liberális demokrácia az igazából ugyanolyan diktatúra, mint a nácizmus vagy a kommunizmus. Eljöhet az a pillanat, hogy a lengyeleknek rá kell döbbenniük, hogy ennek a liberális demokráciának lettek ők akaratukon kívül a rabszolgái. Erre pontosan ugyanúgy kell rájönniük, miképpen 1939 szeptember 17-én ébredtek rá arra, hogy a szovjetek nem a barátaik. Tisztelt Morawiecki miniszterelnök úr!
Két, Amerika melletti feltétlen elköteleződés között önnek el kéne azon gondolkodnia, hogy megéri-e megkockáztatni a V4-es együttműködés feláldozását a liberális demokrácia nevű diktatúra oltárán! Ideje lenne felébredni, amíg még van Lengyelország, ideje lenne felébredni, amíg még nem késő!
3799 olvasónk látta
