Szerző LászlóMagam is ismertem olyan embert, aki nem ismerte a nagy „Á”-t, sem a kis „á”-t, de mégsem ők a földkerekség legbutább emberei. Tudják jól, hogy a búza nem fán terem és megtudják különböztetni a görögdinnyét a marharépától.
Ezzel szemben sok olyan ember van, aki ismeri a közösségi médiát, de az előbbiekkel nincs tisztában. Igaz, hogy nem nagyon jártasak az olvasásban de tudnak szántani, kaszálni, aratni, vetni és a keresetből, adósság nélkül becsülettel felnevelni több gyermeket. Viszont sok tanult ember erre képtelen. Az ábécé ismeretének a hiánya borzasztó, de az is ha valakinek fogalma sincs a komoly munkáról. A bölcsesség nem mindig beszél latinul és nincs mit azon csodálkozni, ha foltozott nadrágban jár.
Nekem többet ér az ember, mint a nadrág és nem érdekel, hogya diónak milyen a héja a bele a fontos.
Nem kell Rátótra menni, hogy tudatlan emberekkel találkozzunk, a nagyvárosokban is van belőlük elég. Szeretném, ha minden ember tudna írni, olvasni és számolni, mert az életben sosem tudhatunk eleget, de azt is állítom, hogy pusztán ezek az ismeretek nem jelentenek egyetemes tudást. Milliók vannak ugyanis akik mindezeket tudják, de közben olyan buták, mint az egyik szomszédom borja, amelyik a saját anyját sem ismerte meg.
Mit ér a tudás, ha a fülünket, szemünket, és az eszünket nem használjuk? Elsősorban azt kell tudni minden embernek, aminek a hasznát veszi. Mi értelme van a lónál, ha repülni tanul? Elég ha jól húz és jól fut.
Azok a nők és férfiak, akik nem értenek a hivatásukhoz buták, még akkor is, ha a krokodil nevét görögül is tudják és latinul írnak ódákat a nem létező társadalmi nemekhez. Gyakran beteljesedik a mondás: ” A vízbeesett embernek többet ér az úszás, mint a matematikai tudás” és mégis nem sok ember tud úszni. A lányokat táncra és franciára tanítják, pedig a varrás és az anyanyelvük alapos ismerete többet érne a számukra.
Ha nehéz időkben meg akarjuk keresni az élet fenntartásához szükséges dolgokat, akkor többre megyünk egy jó mesterséggel és takarékossággal, mint az egyetemi műveltséggel. Mindenki dolgozzon a maga szakmájában és legyen annak a mestere! Nem bánom ha András és Anna földrajzot és nyelveket tanul, de ne felejtsék el őket megtanítani arra is, hogyan kell kitisztítani a cipőjüket és hogyan kell egy gombot felvarrni, ha leszakadt az ingről. A szomszédom macskája is megszakadna a nevetéstől ha meghallaná, ahogy ezek a teremtések a divatról és illemről, trendi szokásokról beszélgetnek, ugyanakkor fele annyit sem érnek, mint azok a fiatal gazdálkodók, akik maguk keresik meg a kenyerüket és pénzüket elteszik arra az időre, amikor majd családot alapítanak.
Borzasztó buta ember az, aki azt hiszi, hogy hencegését és fecsegését mindenki elhiszi, ha a menő ruhájában és az üres fején divatos kalappal megjelenik. A táncmesterek és a szabók jól értenek ahhoz, hogy az ilyen gézengúzt felöltöztessék, de a semmiből ők sem tudnak férfit, vagy nőt csinálni. Átfesthetik a malomkövet ezerszer is, sajt nem lesz belőle.
Magam részéről az olyan embereket akik az isteni dolgokon gúnyolódnak és magukat sokkal okosabbnak tartják, semhogy a Teremtőben higgyenek, üresfejű embereknek tartom. Gyakran fennhéjázó szavakat használnak és kitűnően dadognak.
Azt hiszik, hogy a gondolkodó embernek a hitét lerombolhatják és akik az isteni kegyelemről saját tapasztalat alapján beszélnek, szerintük azok tudatlanok. Aki a napot felkelni és lenyugodni látja és ebben nem fedezi fel az Istent, az lelkileg vak.
Könnyen észre lehet venni, hogy látszólag az ember feje tele tudománnyal, ennek ellenére mégis tudatlan maradt.
Felhasznált irodalom: Spurgeon
4045 olvasónk látta
