Tragikus hirtelenséggel, életének 57. évében tegnap meghalt Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár. Ennek kapcsán ismételten felszínre került a baloldali holdudvar közéleti emésztőgödrének tartalma. Egy bizonyos Káncz Csaba nevű alak szivárogtatja most azt a bizonyos tartalmat, nekünk pedig sajnos muszáj szagolgatni… Arra gondoltam, hogy a mai alkalommal tartok egy nagyon rövid, illemtani gyorstalpalót a Káncz Csabinak is, meg azoknak is, akik a jövőben hasonló halottgyalázásra vetemednének, mint ők.
Először is; ez nekem borzasztó kellemetlen. Valahol iszonyatos, hogy etikett terén ott tart ma az ország egyharmada, hogy ha az általa nem kedvelt kétharmadba tartozó személy hal meg, akkor halálában is minősíthetetlenül gyalázza az elhunytat. Lehet ezt csinálni, de ez nem emberi viselkedés. Ez egy olyan gyomorforgatóan aljas és undorító katyvasz, amitől jóérzésű, tisztességes ember undorodva elfordul. Lehet ezt csinálni viszont akkor csodálkozni sem szabad azon, hogy időről időre minden választáson a gyűlölt kétharmad emberei maradnak a helyükön, kormányzati pozícióban!
„Szerintem nem kellene átesni egy moszkovita NER-es főtiszt halála kapcsán a traktor túlsó oldalára! Egy szarházival kevesebb!” – böfögte fel magából a facebook bugyraiba ez a Káncz Csaba nevű politikai elemző, vagy mi a túró… Velős politikai elemzés ez, Csabi! Világosan, röviden, velősen megmutatja, hogy az a politikai oldal, amely 14 éve képtelen mit kezdeni magával ezért rohad ellenzékben, nem egyszerűen mérhetetlenül ostoba, hanem ez idő alatt mindenféle tisztességes kultúremberi létformájából kivetkőzött és időnként felszínre hajigálja azt, amitől tisztességes kulturált ember undorodva elfordul.
Bizonyos tekintetben semmi gond nincs ezzel, hiszen ezek azok a megníilvánulások, amelyek a tisztességes választópolgár választását megkönnyítik egy országgyűlési választáson, legközelebb 2026-ban. Viszont talán lehetne ott kezdeni baloldal és holdudvarának megváltozását, hogy például egy Fideszes politikus halálakor icipici emberséget erőltetnek magukra a Káncz Csabához hasonló alakok. Akár azzal, hogy ilyen alkalmakkor CSENDBEN MARADNAK ÉS LAPOZNAK!
Nekem Heller Ágnes nem volt a kedvencem. A Jóisten úgy intézte, hogy a születésnapomon, július 19-én esett össze holtan a Balaton partján 5 évvel ezelőtt. Nekem sikerült azt mondani, hogy ezt az esetet nem ragozom, megtörtént, lapozok, megy tovább az élet! Olvasóim közül senki sehol nem fog találni olyan írást tőlem Heller Ágnes halála kapcsán, amelyben olyan gusztustalanul aláztam volna a balliberális filozófust, ahogyan ezt tette Káncz Csaba Potápi Árppáddal. Egyszersmind megragadnám az alkalmat, hogy ezúton, a Vidék Hangjai Szerkesztőbizottság nevében kifejezzem őszinte részvétemet Potápi Árpád családja irányába!
Káncz Csaba és követőtáborának 90 százaléka nagyon mélyen szégyellje magát! Államtitkár úrnak pedig legyen könnyű a föld!
2588 olvasónk látta