Itt van az ötödik Orbán-kormány mérlege!

Véget ért egy korszak a magyar belpolitikában július elején! Ennek oka, hogy mostantól egészen 2024. június 9-ig, az európai parlamenti és az önkormányzati választásig nem tartanak majd Magyarországon egyetlen voksolást sem. Mostantól kezdve a jóval kevésbé megbízható közvélemény-kutatásokra tudnak csak támaszkodni a politikusok, politikai elemzők, újságírók, amikor megpróbálják felvázolni a várható eseményeket. A mostani időpont éppen ezért alkalmas arra, hogy hátralépve értékeljük a mögöttünk hagyott eseményeket, megnézni merre is tart Magyarország a világ zavaros óceánján. 

Hatalmas problémák 

2022. április 3-án soha nem látott felhatalmazással, soha nem látott problémákat kapott nyakába a negyedszerre is kétharmados többséggel megválasztott Fidesz-KDNP-kormány. Egy köhögő világgazdaság mellett, egy szomszédban zajló háború is nagyban befolyásolta, merre is haladhat tovább a jobboldali kormány. A gondokat csak tetőzte, hogy pont a választások után szélsebesen elszálltak az energiaárak, ezzel pedig az ország finanszírozhatósága, és a mindennapok stabilitása került súlyos veszélybe. Nem sokat tétlenkedett a kabinet, és több lépcsőben megkezdte az átállást a megváltozott környezetre. Új rezsitámogatási rendszert alakított ki a lakosság és a vállalatok számára. Miközben az Európai Unió és a nemzetközi szervezetek folyamatosan azt követelték, hogy a piaci árakhoz igazodva a kormány szabadítsa rá az emberekre a brutálisan megemelkedett árakat, addig a kabinet inkább azt az utat választotta, hogy a szociális és társadalmi csőd elkerülésnek finanszírozásába az extraprofitot bezsebelő vállalatokat is bekapcsolta. Ez a lépés egyértelműen meghozta az eredményét, mivel a nagyon súlyos szociális összeomlással fenyegető helyzetet sikerült elkerülni, miközben a gazdaság is működőképes maradt. 

Az elszálló energiaárak által kiváltott válsághelyzettel párhuzamosan mind az európai, mind a hazai inflációs helyzet drasztikusan megromlott. Mivel Magyarországon a különféle árstopok fenntartása miatt az infláció megugrása késve jelentkezett az európai országokhoz képest, így bizonyos szinten időt nyert a kormányzat. A hazai infláció brutális megugrása szeptembertől-februárig zajlott, és egyelőre úgy tűnik, több gazdaságvédelmi eszköz alkalmazásával sikerült a negatív trendet megfordítani, és mostanra az árak stabilizálódása, vagy éppen csökkenése látszik. A valóban kimagasló hazai inflációs adatok mögött azonban egy kedvező dolog mindenképpen kirajzolódott. Mégpedig, hogy a háború okozta nagyon komoly sokkok mellett átlagfogyasztás alatt továbbra is Magyarországon a legolcsóbb a háztartási áram, és a gázár. Ha nem történik a következő hónapokban újabb nemzetközi gazdasági sokk (teljesen zavaros világunkban ezt kizárni hatalmas hiba lenne), akkor a következő hónapokban tovább zuhanhat a drágulás, és 2024-ben már olyan számokat láthatunk, amik már sokkal nagyobb bizalmat adhatnak a teljes hazai gazdaságpolitikának. 

Megmaradt a magas foglalkoztatottság 

Az előbb felsorolt válságok és megoldások mellett a legnagyobb eredménye a Fidesz-KDNP kormánynak, hogy sikerült megőriznie a munkanélküliség alacsony, és a foglalkoztatottság rekordmagas szintjét. A hatalmas energiaárak, és a háború miatt radikálisan csökkenő külső kereslet miatt a legtöbb szakértő és elemző, sőt maguk a kormányzati illetékesek is arra számítottak, hogy véget ér a munkaerőpiaci stabilitás kora hazánkban. A munkanélküliség akár radikális felfutására számítottak, sőt erre a helyzetre szóló tervek is készültek az érintett tárcáknál. Ennek ellenére, és persze az aktív kormányzati munkahelyteremtő politika eredményeként az összeomlás ezen a területen is elmaradt. Az elszálló árak és egy tartós állástalansági helyzet politikailag szinte már kezelhetetlen lett volna. Éppen ezért bizonyos szempontból lényegesen jobb mostani helyzet, amikor bár az infláció mindenkit sújt, de legalább nem kerültek százezrek az utcára. Az Orbán-kormányok prioritása teljesen egyértelmű: a teljes foglalkoztatottságot még olyan áron is meg kell őrizni, hogy bizony más fontosabb területekre nem jut forrás. Valóban egy súlyos áldozatak kíván, amikor egy kormányzat megpróbál prioritásokat kijelölni, de ha nincs munka, akkor olyan súlyos társadalmi és gazdasági problémák keletkeznének, amelyek már több magyar kormányt is maguk alá temettek. 

Kényszerhelyzetben mozgunk 

A gazdasági keretrendszert közel 100 százalékban határozta meg Magyarország cseppet sem kedvező külpolitikai helyzete. Az egyelőre végeláthatatlannak tűnő orosz-ukrán háború egyfajta baljós árnyként vetül mindenre hazánkban. Nem vitás, hogy országunk legfőbb érdeke jelen pillanatban, hogy ez a konfliktus amilyen gyorsan lehet véget érjen. Ezt kívánja a keresztényi gondolkodás, valamint a józan ész is. Minden egyes áldozat egyben egy hatalmas tragédia minden jóérzésű ember számára. Éppen ezért semmi mást nem kívánhatunk mint a minél hamarabbi tűzszünetet, majd pedig egy minél átfogóbb bekemmegállapodást. 

Bár a háború mindent meghatározott a mögöttünk hagyott időszakban, az alábbi dolgokat azonban mindenképpen rögzíthetjük: Magyarország jelenleg nagyon jó kapcsolatot ápol Kínával, Indiával, a poszt-szovjet országok egy jelentős részével, Törökországgal, nagyon komoly ideológiai vitában állunk az Egyesült Államokkal és a brüsszeli birodalommal. Szövetségi rendszerünk, történelmünk természetesen a Nyugathoz köt minket, azonban azok a nézetkülönbségek, amik az élet legfontosabb kérdéseiben (család, gender, woke, migráció, béke és háború) fennállnak velük egyelőre nem tud semmilyen nyugvópontra jutni. Hogyha ezekben a kérdésekben a mostani nemzeti kormány engedne, és elfogadná a nyugati kívánalmakat, akkor szinte biztosan a jobboldali ellenzékét erősítené meg olyan mértékben, ami 2026-ban könnyen kormányváltáshoz vezethetne.  Ha pedig nem enged, akkor pedig továbbra sem sikerül javítani a nyugati kapcsolatrendszeren. Az ideális persze az lenne, ha mindenki visszatérne ahhoz az elvhez, hogy a nemzetközi kapcsolatokban belpolitikai kérdéseket nem teszünk ki az asztalra. Egy ilyen reálpolitikai fordulatban azonban nem lehet reménykedni. 

A külpolitikai helyzetet persze csak tovább bonyolítja a határon túli magyarság helyzete. Romániával meglehetősen fagyos továbbra is a viszony. Szlovákia esetében az ottani belpolitikai káosz miatt igazán nem volt komolyan vehető tárgyalópartnere az Orbán-kormánynak. Szerbia és a többi nyugat-balkáni országgal szerencsére most lényegesen jobb a viszony, mint pár évvel ezelőtt. A határon túli közösségek iránti elkötelezettséget szerencsére a mostani nehezebb gazdasági helyzetben sem adta fel a kabinet, és ezen a téren is próbál minél többet megőrizni a korábbi eredményekből. 

Alkalmazkodás és stabilizáció

Egy ilyen gazdasági és külpolitikai keretrendszer mellett kellett társadalom-és szakpolitikákat végrehajtania az ötödik Orbán-kormánynak. Ahogy korábban említettem a nagyon kedvezőtlenné váló nemzetközi környezetben a legfőbb cél a társadalmi stabilitás, és a korábban elért eredmények megőrzése vált. Új nagyívű programok meghirdetése értelemszerűen nem történt a mögöttünk hagyott bő egy évben. Sajnos több területen valóban át kellett gondolni, hogy a korábban meghozott döntések helyesek voltak-e, és nem lenne-e szükség valamilyen korrekcióra. Több ilyen korrekciós lépés történt többek között az oktatásban, az egészségügyben, vagy éppen a családtámogatási területeken, és ezek minden bizonnyal nem értek véget. Alkalmazkodás és stabilizáció – ezek most, és ezek lesznek a következő időszakban is legfőbb irányelvek a kormány politikájában. 

Itt a centrális erőtés 2.0

A gazdasági helyzet stabilizálása, és az eddigi kormányzati eredmények abban az értelemben mindenképpen meghozták az eredményüket, hogy az elmúlt egy évben egyértelműen elmaradt a parlamenti ellenzék áttörése, miközben a kormánypártok őrzik jelentős előnyüket. A helyzet természetesen ennél azért bonyolultabb, éppen ezért nézzük a részletek. A 2022-es parlament választás egyik legfőbb eredménye az lett, hogy a Fidesz-KDNP kormánynak ismételten lett egy jobb-, és egy baloldali ellenzéke. A helyzet nagyban hasonlít a 2010-2018 közötti időszakra, amikor szintén volt egy jobb, és baloldali ellenfele a kormánypártoknak. Azzal, hogy a Jobbik 2018 után beolvadt a Gyurcsány Ferenc vezette baloldalba a centrális erőtér korszaka véget ért. Arra pedig kevesen számítottak, hogy 2022 tavaszán visszatér ismét a korábbi politikai leosztás.  

Jelenleg tehát mind a Fidesz-KDNP baloldali, mind jobboldali ellenzéke deklarálta, hogy nem fognak majd össze a 2026-os országgyűlési választás előtt. Persze a magyar politikában már rengeteg minden történt az elmúlt 33 évben, de azt mindegyik szereplő megtanulhatta, az elvtelen alkuk könnyen az adott politikai formáció megsemmisülését jelenthetik. Erre a legjobb példa az MDF és az SZDSZ, de a Jobbik is “jó úton halad” a teljes eltűnés felé. Mivel a két ellenzéki oldal deklarálta a 2026-os külön indulást, ezért nézzük meg, mi történt ezekben a blokkokban a tavaly tavaszi országgyűlési választás óta. 

Az elmúlt hónapok egyértelmű nyertese a Mi Hazánk Mozgalom. A párt támogatottsága egyes mérések szerint megduplázódott tavaly áprilishoz képest. Az alakulat arra is képes volt, hogy a Fidesszel szemben megnyerjen egy időközi önkormányzati választást Békés városában. Láthatóan a kormányból kiábrándultakat és a korábbi Jobbik-szavazók egyre nagyobb részét képesek maguk mellé állítani. Természetesen mindez nem jelenti azt, hogy pár év múlva is hasonlóan fognak állni, de az most biztosnak tűnik, hogy önálló indulás esetén nem kell aggódniuk a parlamentbe jutáson. Nagy kérdés, hogyan alakul az emberek mindennapi élete a következő időszakban, mivel jól láthatóan a fideszes szavazók szinte 100 százalékban csak ebbe az irányba hajlandóak elmenni. A pártvezetés számár is komoly dillemma, tartsák a jelenlegi irányt, vagy próbáljanak nyitni a baloldali voksolók felé is. Erre minden bizonnyal választ kapunk majd a következő hónapokan. Az európai parlamenti és az önkormányzati választás mindenképpen mérföldkő lesz a Mi Hazánk életében is. Nullánál több EP-mandátum megszerzése már önmagában siker lenne a számukra, míg egynél több képviselői hely bezsebelése már egyfajta győzelemmel érne fel a számukra. Az önkormányzati választás esetén a 2019-es eredményük lesz a mérce, azt túlszárnyalni pedig nem tűnik lehetetlen feladatnak.  

A kormánnyal szemben álló baloldalon ennél jóval kuszább a helyzet. Pontosabban egy személy van, Gyurcsány Ferenc, aki ezt a kuszaságot szeretné felszámolni. Az utóbbi tevékenységét pedig sikeresnek lehet mondani, mivel mára gyakorlatilag élet és halál ura lett a baloldalon. Mostanra a Demokratikus Koalíciót leszámítva az összes pártnak a létezése attól függ, hogyan dönt majd a baloldal ura. A baloldalon az igazi vízválasztó az európai parlamenti választásokkal jöhet el feltéve, ha a mindegyik alakulat el mer indulni majd a voksoláson. Az utóbbi dolgot azért sem tartom valószínűnek, mivel az országgyűlési választás óta egyetlen baloldali párt sem mert önállóan elindulni még egy időközi önkormányzati választáson sem. Ha Gyurcsány végül úgy dönt, hogy nem szorít helyet más pártokból érkezőknek az EP-listáján, akkor bizony eljön az igazság pillanata a baloldalon. Kétségeim azonban nincsenek, hogy a mára csupán papíron létező Jobbik, MSZP, LMP, Párbeszéd, Momentum mindent el fog követni annak érdekében, hogy végül valamilyen közös listán üljenek, ezzel is meghosszabbítva a politikai létezésüket. Mivel már nem a maguk urai, ezért a végső döntés Gyurcsány kezében van.

Mi lenne siker a Fidesz számára?

Egy ilyen pályán játszik tehát a Fidesz-KDNP kormány. A párt számára komoly eredmény, hogy a korábbiakhoz képest nehezebb gazdasági helyzetben sem rendült meg a támogatottságuk. A párt sok időközi választást megnyert. Persze voltak jelzésértékű kudarcok. Utóbbiak közül érdemes a nagykőrösi választási vereségüket megemlíteni, amikor egy korábban mindig megnyert körzetben tudott nyerni egy független jelölt. Ezek mindenképpen figyelmeztető jelek a pártvezetés számára, hogy akár a kisebb elkövetett hibák is könnyen megbosszulhatják magukat. A kormányzás minőségén és stílusán mindig lehet, és mindig kell változtatni, mert az elkényelmesedés nagyon hamar visszaüthet. 

A jövő évi voksolás persze a Fidesz számára is komoly téttel bír, de az tény, hogy nem lehet egy parlamenti választás következményeivel összemérni a 2024-es “félidős voksolásokat”. Mindent a 2019-es európai parlamenti és önkormányzati eredményhez mérnek majd. Az EP-voksolás esetében jelenleg nagyon nehéz elképzelni, hogy az akkori eredményét túlszárnyalja a kormánypárt. Az önkormányzati választás esetében “alacsonyabban van a léc”, ezért könnyebb is ez a terep a kormánypártoknak. Persze hatalmas hiba lenne, ha ebben a nehéz gazdasági és külpolitikai környezetben csak a választásra koncentrálna a Fidesz, és nem az ország stabilitásának a biztosítására. A koronavírus-járvány idején meghozott nehéz döntésekről később egyértelmeűen bebizonyosodott, hogy helyesek voltak, és akkor sem választási szempontok vezették a kormányt. Alkalmazkodás és stabilizáció ennek van most itt az ideje!