Szerző LászlóHazánkban az ellenzéki akciók is, az európai hatalmi politika arénájában zajlanak, ahol a dolgokat leginkább a személyes érdekek mozgatják, ahol az erkölcsiségről való beszéd haszonelvű cselekvés és a saját érdekeik jelenlétét tudatosan, vagy nem tudatosan elleplező retorikai fogás. A harc világa ez, ahol az erkölcsi elvekről beszélnek, miközben az erő elvére alapozva cselekszenek.
Olyan világ ez, ahol azt állítják erkölcsösek, az ellenségeik pedig mindig erkölcstelenek. A valójában a degeneráltan liberális elképzeléseik többnyire a fennálló európai intézményeket védik, ezért a mai intézményesített „nyugati demokratikus“ társadalmak , bár anyagilag úgy tűnik, hogy sikeresek, de szellemileg csődben vannak. Olyan szocialista és liberális „etikát“ igyekeznek a többségre kényszeríteni, amely nem csupán alkalmazkodott a rabszolgasághoz, a háborúhoz, és az emberi kizsákmányolás más szörnyűségeihez, de támogatta ezeket, és támogat bármilyen fennálló állapotot, amely uralmon van és intézményeit nem fenyegeti. Ebben a rendszerben a „jó” olyan érték, ami annak függvénye, hogy mindezek mennyire akarják. A történelem azt bizonyítja, hogy a tartós status quo feltételei között a birtoklók fényűző jóléte átváltozik rohadássá és dekadenciává. Egész szellemi életük és kultúrájuk, a vagyonuk és hatalmuk, ritualisztikus igazolását szolgálja.
Nem meglepő, hogy az európai „forradalmi mozgalmak“, ahogy a magyar ellenzéki megmozdulások is, elsősorban azt a látszatot igyekeznek megteremteni, hogy szellemi értékekből táplálkoznak, az igazságosság, az egyenlőség, a béke és a testvériség gondolatából. A hazánkban is az eszme fáklyáját, ezek az ellenzéki „forradalmárok“ viszik mindaddig, amíg a „seregük“ nem válik az európai hatalmi elit részévé, de inkább csak ők maguk. Ezt az érdeket, a legkülönbözőbb retorikai fogásokkal leplezik, ahogyan a haszonelvű érdekeiket is.
Ahhoz, hogy a céljaikat elérjék, a leginkább kisemmizettekhez szólnak szívesen. Messze ők a legnépesebb csoport, mert összeköti őket a közös szegénység, a nem megfelelő életkörülmények, a betegség, a tudatlanság, a politikai cselekvésképtelenség és a kétségbeesés. Összegezve a leginkább, kihasználható, befolyásolható csoportokat veszik célba, majd elhitetik velük, ha munkát kapnak, nekik fizetik a legkevesebbet, és meg vannak fosztva az emberi fejlődés legelemibb lehetőségeitől is. Kalodába zárva politikai és fizikai értelemben is, stb.. Az így felheccelt tömeg hátán, annak az erejével igyekeznek teret nyerni, hatalomhoz jutni.
Felhasznált irodalom: Alinsky
2163 olvasónk látta
