Lázár-effektus

Lázár-effektusnak is nevezik, ami néha megmagyarázhatatlan módon megtörténik.

SOHA NE ADD FEL!

1891-ben egy amerikai csontsebész írt először spontán gyógyuló daganatról, egy soha nem kezelt, csak operált daganatos betegről, aki egy fertőzést követően a sorozatos lázas állapot ellenére is váratlanul meggyógyult. A későbbi több, mint 1 évszázad során sok ilyen esetet ír le a szakirodalom és manapság egyre többen foglalkoznak megmagyarázhatatlan gyógyulásokról, amelyek gyakorisága lehet 1/60 000 esettől, akár gyakoribb is.

Természetesen, ezek az esetek különlegesek és semmi esetre sem sugallhatják azt, hogy a kezeléseknek, azok jótékony és gyógyító hatásának a létjogosultsága ne lenne döntő a rákgyógyászatban. Sőt, egyre nagyobb a gyógyulási esély, a modern diagnosztikai és gyógyítási eljárások fejlődésének köszönhetően.

Célom azonban az, hogy felhívjam a figyelmet, hogy igenis, vannak és léteznek olyan különleges esetek, amelyek magyarázata még a jövő kutatásainak feladata. Feladni éppen ezért soha, de soha nem szabad! Remény MINDIG van!

(Néhány szakirodalmi hivatkozás a teljesség igénye nélkül:

Ann N Y Acad Sci. 1964 Apr;114(2):721–35. Acta Oncol. 1990;29(5):545–50.; J Nat Sci Biol Med. 2011 Jan-Jun; 2(1): 43–49.; Acta Haematol 2019;141:156–157;)

Az alábbi versem a fentiek ismeretében íródott, legyen bármi is a leendő magyarázat.

BETEGGONDOLATOK

Keményen küzdünk a létért,
a lomhán, vagy serényen fogyó évekért,
és zsebbe szorított kezünk
markolja sötét félelmünk,
mert tudjuk, hogy egészséget csak bérlünk
az első pillanattól ahogy megszülettünk.
Az agy rettegve zakatol
és a szív kiált,
hogy szállja meg nyugalom
a tekintetünk
és ne sebzett rebbenésünk
uralja riadt szemünk.
Kattog a műszer,
ahogy dúsul a szervben
aktív kötéssel az anyag,
és ahol nincs baj,
ott rendre továbbhalad
és pásztázza lelkesen az agyat,
a tüdőt, a szívet,
s a tegnap még szorgosan dolgozó zsigereket.
De ha botlik a sugár,
osonva hallgat a remény s nem táplál
langyos mosolyt, és nem kandikál
felénk többé az önámítás,
mert elveszett a bizakodás
és szakadt reményen hallgat a csalódás.
A vigasz eredője marad a bizalom,
Istenben, mit kérek Tőle, s ha megkapom,
hálával és alázattal elfogadom,
mert gyenge vagyok Uram,
és Nélküled biztosan feladom.

(Gundy Sarolta, 2016.05.31)

1595 olvasónk látta