Magyar költészet napja: Gundy Sarolta

Gólyákat láttam hazafelé.

Boglyas fészkeknek áprilisi foglya
Kék eget szomjazó gólyamadár,
Keleped csörren szeretet-féken
Jelképként jöttél te szent-vad pogány.

Tengeren repültél szárnyad lebbent,
Szabadon hasított hegyeken át,
Nem sejtetted, hogy megvetett fészked
Kalitka-börtönként csak reád várt.

De jön a május és repíti szárnyad,
Súlytalan képzelet megszülte vágy,
Nézed a felhőket ott fenn az égen
S felrázza szíved a szabadság vágy.

Szétfoszlik börtönöd a tépázott fészken
Széthulló rőzse, derengő homály
Rezdülő titkokat suttog az élet
Piciny kis madarad a napra vár.

Kisgólya reszket, rád simul gyengén
Nyújtja a szárnyát, és félelme hull
Bíztató szárnyad lebbent egy ölelést
S a reszkető madárka éretted nyúl.

Így voltam Apám gyerekkoromban
Ki óvod még szárnyaim időkön túl
Emléked roppan a csönd hasadékán
S Te engedsz még szárnyalni gondtalanul.

(GundyS. 20120404)

2219 olvasónk látta