Menü Bezárás

Mi fog történni most Lengyelországban? – 2. rész

Kovács András kollégám kitűnő szemléjét már olvashatták itt nálunk, amely elsősorban arra koncentrál, hogy mi lenne, ha a Donald Tusk vezette Morawiecki- és PiS ellenes gyűlöletkoalíció alakítana kormányt!? Félreértés ne essék; nem állítom, hogy ez nem lehetséges forgatókönyv, azt viszont igenis állítom, hogy ennek azért kisebb az esélye, mint amilyen nagynak elsőre tűnik. András az első részben Rafal Wos egyik blogbejegyzésén keresztül szemléltette a várható lengyel politikai horrort ebben az esetben. Szerencsére azonban a helyzet egy kicsit bonyolultabb annál, hogy Tuskék és velük együtt a magyar elvtársaik már most, november 7-én pezsgőt kezdjenek el bontogatni azt tervezgetve, hogyan álljanak bosszút például a lengyel köztévén. A következő sorok elmagyarázzák, miért van ez így!?

Tegnap esti televíziós beszédében Andrzej Duda lengyel államfő bejelentette, hogy Mateusz Morawieckit, a Jog és Igazságosság Párt politikusát kéri fel az október 15-én megtartott parlamenti választás végeredménye értelmében kormányalakításra. A lépés logikus, hiszen a PiS 7.640.854  szavazatot kapott (42,17%), míg a második helyen végzett Polgári Koalícióra 6.629.402 voks érkezett (34,13%. A szavazatkülönbség tehát 1.011452. Ez pedig a szavazatszámokat tekintve egyértelmű különbséget jelent, vagyis Andrzej Duda nem tehetett mást! A helyzet bonyolultsága abban rejlik, hogy olyan mandátumarányok alakultak ki, hogy a kialakult helyzet nem teszi lehetővé az egyszerű, koalíciós kormányalakítást. Nézzük, mire gondolok! A lengyel alkotmány szerint parlamenti választás után három lehetséges kormányalakítási forgatókönyv létezik.

Az első szerint a köztársasági elnök a választások végeredménye alapján kijelöli a miniszterelnököt. Ez tegnap megtörtént; Mateusz Morawiecki kormányalakítási megbízást kapott. Ő most elkezdi az egyeztetéseket, az államfőnek azt mondta, hogy biztos benne, hogy képes lesz kormányt alakítani. A kabinetről az alkotmány értelmében bizalmi szavazáson döntenek majd a parlamenti képviselők. A voksolás első körében az alakuló ülésen jelenlévők kétharmadának igen szavazata szükséges ahhoz, hogy az újabb Morawiecki-kormány hivatalba lépjen. Ez várhatóan nem lesz meg, hiszen 308 szavazatra lenne szükség a 460 fős Szejmben a kormányalakításhoz.

Ha tehát ez nem sikerül, akkor a Szejm frakcióihoz kerül a kormányfő jelölésének joga. Ha csak a mandátumszámokat nézzük, itt is egyértelműnek tűnő fölényben van a Jog és Igazságosság, mert 194 fős frakciójuk van, míg a Polgári Koalíció 157 főt delegálhat a Szejmbe. Feltéve, hogy Morawiecki és Tusk párbaja marad a középpontban, a kormányfő jelölés második körében sorra kerülő bizalmi szavazáson az új kormány elfogadásához már az ülésen jelenlévő képviselők FELÉNEK KÉTHARMADOS SZAVAZATARÁNYÁRA van szükség. Ez a 460 fős Szejm esetében annyit jelent, hogy teljes létszám esetén 230+1 képviselői szavazatból számolják a kétharmadot, vagyis az újabb Morawiecki-kormány megalakulásához elég lenne mindössze 155 minimum szavazat. Ebben a körben Tuskék elvileg megpróbálhatják határozatképtelenné tenni a Szejm munkáját, kérdés, hogy meg akarják-e tenni!? Számukra itt kezdődnek valahol a problémák, de erre még visszatérek a végén!

Ha második bizalmi szavazási körben a Szejm által kijelölt miniszterelnököt sem sikerül megválasztani, akkor a lengyel alkotmány szerint a kezdeményezés joga visszakerül az államfőhöz. Andrzej Dudának ebben az esetben már mérlegelnie kell annak a lehetőségét, hogy Donald Tuskot jelölje miniszterelnöknek, ezért lehet az a Polgári Koalíció taktikája, hogy a második bizalmi szavazási körben határozatképtelenné teszik a parlamentet. A harmadik körben ugyanis  a bizalmi szavazáson már elegendő az egyszerű többség. a teljes parlament felének igen szavazata a kormányalakításhoz. Ebben az esetben kerül képbe a parlamenti mandátum matek, amelynek terén a PiS már nem áll jól. Itt kezdődnek a baloldal problémái.

Donald Tusk az államfővel folytatott megbeszélései során elismerte Andrzej Dudának négyszemközt, hogy az eddig ellenzékben lévő pártoknak nincs elfogadott koalíciós kormányprogramja. A Parasztpártból Lengyel Néppárttá alakult PSL ugyan a kampányban beszállt a fent említett gyűlöletkoalícióba, viszont a választás utáni első egyeztetéseken lelkiismereti okokra hivatkozva már nem akartak abba belemenni, hogy támogassák az abortusz szabályozásának enyhítését, amit a kampányban a Lewica lelkesen hangoztatott. Tovább nehezíti Tuskék helyzetét, hogy óriási médiabotrány lett a lengyel liberális politikai csoportosulások azon javaslatából, miszerint depolitizálni kell a lengyel köztévét. A Varsóból érkező hírek szerint Tuskéknak már listájuk is van azokról a lengyel újságíró kollégákról, akiket mindenképpen el akarnak bocsátani egy kormányváltás esetén. A gyűlöletkoalícióban ez is generálja a konfluktusokat. Bár a múlt héten Tudkék bejelentették, hogy a hétvégére (november 5-ig) szeretnék véglegesíteni a kormányprogramot, jelen cikk írásának pillanatáig nem érkezett arról hír, hogy ez végül sikerült volna. Sőt, a Razem (magyarul Együtt) nevű alakulat  hírek szeint már azon gondolkodik, hogy kilép a koalícióból és egyedül, eseti jelleggel döntik el, hogy a parlamenti szavazásokon mit támogatnak és mit nem.

Szóval mandátumszámok ide, PiS közös gyűlölete oda, egyáltalán nem olyan egyszerű és rózsás Tuskék helyzete sem, mint amilyennek október 15-én éjjel tűnt. Ha a Lengyel Néppártot végül kitúrják a PiS ellenes nagykoalícióból mert lelkiismereti alapon nem támogatja az abortusz liberalizálását, Mateusz Morawiecki is könnyen alakíthat hárompárti kormányt, ám tény, hogy az egy fokkal könnyebb kormányalakítástól függetlenül a lengyel jobboldalnak is van dolga a tanulságok levonásával és politikájuk ennek megfelelő átalakításával kapcsolatban. Ha Morawieckiék nem változtatnak magukon, Lengyelország kormányozhatatlaná válhat és akkor lengyel testvéreink akár már a június végi EP-választásokkal egy időben újra szavazhatnak a parlament összetételéről!

Facebook hozzászólások

2930 olvasónk látta