Lengyelországban hamarosan új kormány alakul, de hogy valójában mit fog képviselni az nagyrészt rejtély marad – olvasható Rafal Wos legújabb elemzésében a Spiked oldalán. A múlt havi választásokon a Jog és Igazságosság (PiS) elvesztette parlamenti többségét. Bár a PiS-t széles körben jobboldalinak nevezik, politikája jóval bonyolultabb, mint amire ez a címke utal. A szavazatok 36 százalékát megszerezve még mindig a lengyel parlament legnagyobb pártja, de nincs elég mandátuma ahhoz, hogy egyedül kormányozzon. A PiS egyetlen potenciális szövetségese – a valóban jobboldali Konfederacja (Konföderáció) párt – messze a várakozások alatt teljesített. Ez nagyon megnehezítené a PiS számára a koalíciós kormányalakítást. Bár valójában a PiS vezetői sosem voltak túlságosan fogékonyak a Konföderáció libertariánus tervei iránt, amelyek az állam zsugorítására és az adók csökkentésére irányulnak. Sőt, Jarosław Kaczyński, a PiS pártvezetője egyszer „gyerekesnek” és „őrültnek” bélyegezte a Konföderáció elképzeléseit.
Hárompárti kormány jöhet Lengyelországban
Jelen állás szerint a legvalószínűbb, hogy Lengyelországban egy hárompárti szövetségből álló kormánykoalíció lesz, amelyet csak az köt össze, hogy a PiS-t le akarják váltani. Donald Tusk, a korábbi lengyel miniszterelnök és az Európai Tanács elnöke a legismertebb politikus ebben a szövetségben. Valószínűleg ő lesz Lengyelország következő miniszterelnöke. Sokéves közéleti szereplése ellenére azonban politikai irányultságát nem könnyű felismerni – főként azért, mert alig van neki – írta Rafal Wos. Ő és pártja, a Koalicja Obywatelska (Polgári Koalíció) a liberális európai mainstream részeként határozná meg magát. Ez valójában csak annyit jelent, hogy szívesen teljesítik Brüsszel és Berlin parancsait. Míg a PiS-kormány gyakran került összetűzésbe az EU-val, Tusk visszatérése azt jelentené, hogy Lengyelország visszatérhetne korábbi státuszához, mint kelet-európai példakép és megbízható „igenember”.
Tusk azonban nem kormányozhat egyedül. Pártja, amely a szavazatok 31 százalékát szerezte meg, 74 mandátummal maradt le a többségről. Ezért Władysław Kosiniak-Kamysz és Szymon Hołownia, a választások előtt megalakult Trzecia Droga (Harmadik út) nevű ad hoc koalíció vezetői, valamint Włodzimierz Czarzasty és Robert Biedroń, a Nowa Lewica (Új Baloldal) vezetőihez fordult. A Harmadik Út politikája kiszámíthatóan ködös. Kosiniak-Kamysznak van némi kormányzati tapasztalata, hiszen Tusk mellett dolgozott, amikor egy évtizeddel ezelőtt miniszterelnök volt. Ő a Polskie Stronnictwo Ludowe vezetője, amely névlegesen agrárpárt, bár a gazdákhoz már nagyon kevés köze van.
Donald Tusk alakíthat kormányt
A másik Harmadik Út vezetője, Szymon Hołownia, egy korábbi televíziós műsorvezetőből lett politikus. Őt támogatja Lengyelország leggazdagabb plutokratái közül néhányan, akiket feldühített a PiS baloldalibb gazdaságpolitikája. Tuskhoz hasonlóan Hołownia is a liberális európai mainstreamhez tartozik. Annyira nem rendelkezik tartalommal, hogy egyszer büszkén indított egy mesterséges intelligenciával működő chatbotot, hogy az készítsen neki politikát. A Harmadik Út egyetlen határozott politikai kötelezettségvállalása a PiS által az elmúlt nyolc évben bevezetett szociális jóléti programok csökkentése. A Harmadik Út ezt „a könnyű jólét végének” nevezi – olvasható az elemzésben.
Aztán ott van Tusk leendő koalíciójának harmadik része, az Új Baloldal. Retorikailag ez a párt baloldali, de hiányzik belőle a munkásosztály támogatottsága, mivel a PiS képviseli a dolgozó emberek többségét. Ez az Új Baloldalt eltávolodott a gazdasági baloldaliságtól és az osztálykérdésektől, és a wokeizmus felé indult el. Meglehetősen furcsa lesz, ha az Új Baloldal részt vesz egy olyan koalíciós kormányban, amely visszavágja a PiS baloldali politikájának eredményeit. Ami most a lengyel politikában történik, amikor egy egzotikus, antipopulista koalíció próbálja átvenni a hatalmat, aligha kivételes. Valójában ez a politikai osztályok mozgósítása az egalitárius populisták ellen egyre inkább normává válik Európában – állapította meg Rafal Wos.
Az erénytisztelők
A populisták ellen felsorakozottakat „erénytisztelőknek” nevezi a szerző. Jómódúak, jó kapcsolatokkal rendelkeznek és befolyásosak. És mindenekelőtt szeretik a hatalmat. De a hatalom nem elég ennek a felturbózott felsőbbrendű rétegnek. Tagjai arra akarják használni a hatalmat, hogy megszilárdítsák és kifejezzék erkölcsi felsőbbrendűségüket. Arra akarják használni a hatalmat, hogy kisebbségi véleményüket – a klímaapokaliptikától a gender-ideológiáig – az erény tekintélyével bélyegezzék meg. Ezért mondhatjuk, hogy „felhalmozzák” maguknak az erényt – tette hozzá.
Az erénytisztelő elit beszélhet „demokráciáról”, „részvételről” vagy „felhatalmazásról”, de valójában nem érdekük, hogy az emberek uralkodhassanak. Ezért ellenzik a populizmust. Nem, ők csak azt akarják, hogy a „megfelelő” emberek uralkodjanak – nevezetesen ők maguk és az általuk hitelesített politikai szervezetek. Ezeknek a pártoknak különböző nevük és vezetőik lehetnek, és bármilyen politikai hagyományban gyökerezhetnek, legyen az liberális, kereszténydemokrata, szocialista vagy republikánus. De mindez már nem számít, mert most már csak egy céljuk van: megőrizni a politikai rendszert mindenféle populista kihívástól – írta Rafal Wos.
A populizmus elleni harcban hasznosnak bizonyul a hivatásos menedzseri osztály erénytisztelete. Ez lehetővé teszi számukra, hogy erkölcsileg elítéljék ellenfeleiket a „fasisztáktól” a „rasszistákon” át a „transzfóbokig” és bármilyen erkölcsi pánikot kelthetnek, ha azt állítják, hogy populista ellenfeleik fenyegetik a demokráciát vagy a jogállamiságot. Ez cinikus dolog. Ez történik most Lengyelországban. Az erkölcscsőszök visszavágnak – zárul az írás.
3482 olvasónk látta